Apám s nagyapám lánya vagyok én,

Romantikus álmok, zengő dallamok tengerén,

Keringők, polkák, még most is hallom,

Szívemben muzsikál a régi sanzon.

Kiáltanék, papa, játszd újra szerzeményedet,

Hadd szóljon a tangóharmonika veled!

Szeretném hallani a szédítő zenét,

Mit csak ti tudtatok oly könnyedén.

Az érzékeny szívnek gyógyír a lágy, dallamos zene,

De a kotta megfakult már, más játszik belőle.

Minden, mit alkottatok, mit csak ti tudtatok,

Lelkemben őrzöm, köszönöm e csodás ajándékot.

2011.11.23. Sch. V.

A kimondott szó üt, mint a kalapács,

A bántó indulatos szó, mint az ostorcsapás.

Mint a mérgezett nyíl, mely szíven talál,

Mint a kígyó mérge, lassú halál.

Oly soká fáj, mardos legbelül,

Mint az orkános szél, lassan csendesül.

Ezért bánj gyengéden a szavakkal,

Mint a langyos mezei szél tavasszal

Engedi, hogy a napsugár a lombokon át

Életre keltse ezerszínű, pompás virágát.

De jaj, aki a sötét vihar közelébe kerül,

Mert az mindent elpusztít kegyetlenül.

Ezért légy kedves, megértő, ha nehezedre esik is,

Mert szeretteink súlyos gondja ránk nehezedik.

Békével, szép szóval, bár időbe telik,

A harag elcsitul majd s az élet dalra hív.

2011.11.17. Sch. V.

Az Úrhoz minden nap hálát rebegek én,

Hogy őket nekem adta a szeretetemért.

Mint a két legszebb gyémánt életem egén,

Mit érzek én, kevés e költemény.

Hogy szavakba öntsem lányaim iránt mit érzek,

Örömtől repes szívem, úgy várom haza őket.

Mikor végre megjönnek, szívem húrján az ének

Lágy dallama oly simogatóan zengnek.

Csordultig telve szívem boldog szeretettel,

Nincs más nagyobb kincs, mint a gyermek.

2011.11.17. Sch. V.