A kimondott szó üt, mint a kalapács,

A bántó indulatos szó, mint az ostorcsapás.

Mint a mérgezett nyíl, mely szíven talál,

Mint a kígyó mérge, lassú halál.

Oly soká fáj, mardos legbelül,

Mint az orkános szél, lassan csendesül.

Ezért bánj gyengéden a szavakkal,

Mint a langyos mezei szél tavasszal

Engedi, hogy a napsugár a lombokon át

Életre keltse ezerszínű, pompás virágát.

De jaj, aki a sötét vihar közelébe kerül,

Mert az mindent elpusztít kegyetlenül.

Ezért légy kedves, megértő, ha nehezedre esik is,

Mert szeretteink súlyos gondja ránk nehezedik.

Békével, szép szóval, bár időbe telik,

A harag elcsitul majd s az élet dalra hív.

2011.11.17. Sch. V.