Az Úrhoz minden nap hálát rebegek én,

Hogy őket nekem adta a szeretetemért.

Mint a két legszebb gyémánt életem egén,

Mit érzek én, kevés e költemény.

Hogy szavakba öntsem lányaim iránt mit érzek,

Örömtől repes szívem, úgy várom haza őket.

Mikor végre megjönnek, szívem húrján az ének

Lágy dallama oly simogatóan zengnek.

Csordultig telve szívem boldog szeretettel,

Nincs más nagyobb kincs, mint a gyermek.

2011.11.17. Sch. V.