Ifjúságunk idején minden szépnek látszik,
Szívünk zsenge húrjain angyalok serege játszik.
A szivárványos égbolton szikrázik a napsugár is,
Mintha minden csak értünk lenne, a csalfa délibáb is.
Szüleink féltőn vigyáznak ránk, el ne tévedjünk,
Az élet göröngyös útjain meg ne sérüljünk.
Még miénk a nagyvilág, boldogságról álmodunk,
Elkápráztat a szerelem mindent rózsaszínben látunk.
Bár küzdelmes sorsunkat nem tudjuk befolyásolni,
Amelyik ösvényre léptünk, azt végig kell járni.
Harcolnunk kell mégis a szépért s a jóért,
Hinni a csodákban a gyermekeinkért, a holnapért.
Oly kicsiny az ember, de erős az akarata,
Hát ne hagyjuk elrontani a jót, tegyünk érte, rajta …
Mert most mi vagyunk a féltő szülők, s a kanyargós ösvényen
Ott állunk, fogjuk gyermekeink kezét, hogy ne féljen,
Hogy a bizalom fénye mindig ott csillogjon a szemükben,
Hogy, ha kell segélykérő kezük elérjen.
A bánat őket mindig messze elkerülje,
S a szeretet puha felhője gyöngéden körül ölelje.

2012.10.22.Sch.V.