Mikor eljön a múlt fekete árnya,

A sok sértés és bánat, mondd, miért ne fájna.

Újra átélni a fájó éveket, feléled szívedben a gyűlölet.

A sok keserűség mardossa legbelül, rágja a lelkedet,

Elborít, mint vihar előtt az eget a fekete fellegek.

Elfussak talán? nem tudom, ellene, mit tegyek.

A sok árulás rád zuhan, mint a lavina.

S meggörnyedsz a súly alatt, lelked ezt már nem bírja.

Menekülnél, de mondd, hová bújhatnál?

A gyűlölet bénító érzése újra rád talál.

Nem akarom, hogy így legyen, inkább elmegyek.

Hogy békében éljem ezt a szép, de nehéz életet.

Nem kell többé a hamis mosoly, az eltitkolt gondolat,

Ne állj az utamba képmutató, az én sorsom mást mutat.

Még vannak és lesznek a földön jó emberek,

Kiket a gonoszság elkerül és körbevesz a szeretet.

2013.01.22. Sch. V.