Néha nem tudom, ez a szeretet, amit érzek?

Vagy csak játszik velem a csalfa képzelet?

A mosoly mögött milyen érzés bujkál?

A kedvesség helyett gúnyos megvetés lapul tán?

Szeretnék belelátni a lelkekbe és a rejtett szívekbe,

Mit mutat a hamis mosoly a tágra nyílt szemekbe’?

Szeretném hinni, hogy jó az, ami jónak látszik.

S hogy a barát igaz barát, nem a másik lelkével játszik,

Hogy őszinteségért őszinteséget kapunk cserébe,

S hogy a tisztesség és becsület nem veszett feledésbe,

S az ajándék szívből jövő, mit saját kezeddel adsz,

Ha elfordulok, nem kívánod-e csúfos halálomat.

Régóta gyötörnek e kérdések, választ mégse kaptam én.

Talán sose fogom megtudni, hogy mi lapul a szívek rejtekén.

2012.09.01. Sch. V.