Ki mondja meg, hogy melyik az a pillanat,

Mikor változtatni kell, hogy jobbra fordítsd a sorsodat.

Mikor jő el az idő, hogy nyakon ragadjuk a boldogságot?

Hogy elengedjük a régi rosszat, s átöleljük a nagyvilágot?

Senki se tudja, mikor válhat a keserűség örömmé,

A keserves zokogás önfeledt, édes nevetéssé.

Mégis próbálkozunk, talán egyszer sikerül.

A szürke mindennapokból sóvárgó lelkünk felrepül.

Magasba szárnyalunk, s megérezzük azt a csodás pillanatot,

Mely átmelegíti szívünket és színessé teszi a mindennapot.

De szeretet nélkül nem megy, csak egymás kezét fogva,

Csak akkor érezzük meg, ha szívünk nem a gyűlölet foglya.

Rajtunk is múlik, hogyan őrizzük a lángot,

Hogy valóra válthassunk minden megálmodott álmot.

2012.12.31. Sch. V.