Ne perlekedj Istennel, kérlek, még megláthatod,

Akkor koppint az orrodra, mikor nem is várod.

Nem piaci kofa, kivel alkudozni lehet,

Inkább vállald és bánd meg eddigi bűnödet.

A sors kereke forog, egyszer fent, egyszer lent.

Jó lenne, ha a szívedbe néznél, mi van odabent.

Barátom, ha a szeretetről prédikálsz, hamis a szó,

Ha gyűlölet van a szívedben, minden hiábavaló.

Mást mond a szemed, mint a szóra nyílt szád,

Felelni kell majd tetteinkért egyszer, meglásd!

Nem tehetjük azt, amit akarunk és vágyunk,

A könnyű élet reményében sokszor elcsábulunk.

Eljő a nap, mikor számot vetünk eddigi életünkkel,

S bánni fogjuk, hogy minden ily siralmasan múlik el.

S ki tudja, hogy mi a rossz, s a jót mégsem teszi,

Bármije is van e földön, csak a bánat jut neki.

De már késő a múltat letörölni a könnyeinkkel,

Sajnos, túl keveset törődtünk a szeretteinkkel.

Miért is nem vagyunk türelmesek, szelíden simogatók?

Miért sajnáljuk a mosolyt, ti gazdag szegények, vagy talán szegény gazdagok?

2012.12.02. Sch. V.