Kedves Barátom, ne temessük még el a múltat,

Bár az emlékek, mint a régi képek, megfakulnak.

Volt benne sok öröm és, persze, lelkemet meggyötrő bánat,

Én mégis köszönöm azoknak, akik énrám vigyáztak.

Bárhová is sodort el az élet, féltő szavaik a szívembe égtek.

A szeretet mécsese elkísér utamon, világít, hogy ne féljek,

A szürke égbolton egyszer megjelenik a napsugár is,

Már újra nevetünk s szívünk boldog szimfóniát játszik.

Elcsitul a harag, lassú ütemet ver elcsigázott szívünk,

Kizöldülnek a fák, itt a tavasz s a remény, hogy boldogan éljünk.

Várj, Barátom, hadd hulljon még a könnyem,

Hadd sirassam el, aki voltam régen.

Hagyd, hogy zokogjon a szív a sok barátért,

Kik nincsenek már velünk s a sok szép pillanatért.

A harag s indulat nem jó tanácsadó,

S mikor felébred a rosszat álmodó,

Rájön, hogy sokat veszíthet a vádaskodó,

Amit nyert a réven, elveszíthet a vámon a viszálykodó.

Ki tudja, mit hoz a holnap, nem látunk a jövőbe,

Addig is mindenki tegyen rendet a saját lelkébe’.

2013.03.13. Sch. V.