Sajnálom, barátom, ha rosszat gondolsz rólam,

Bár a szavak szíven ütnek, nem nyílik panaszra ajkam.

Lehet, csak félreértés az egész, nem magyarázkodom,

Az életem nyitott könyv, megtekinthető a bizonyítványom.

Ki sárral dobálódzik, rég besározta magát,

Csak ő gondolja, teheti, hogy másoknak árt.

Gyümölcséről ismerszik meg a fa, mondja az írás,

Bárhogyan is nézzük, az egész csak gonosz kődobálás.

Nyugtatgatom háborgó lelkem, mindenki titkol valamit,

Büszkeség és balítélet, már semmi sem számít.

Köszönöm, barátom, hogy kilőtted figyelmeztető nyilaid,

Kicsit megsebzett ugyan, de a jószándék számít.

Együtt örülni mással, vagy osztozni bánatában,

Ez, ami nemesség teszi az embert az élet viharában.

Nem tudhatod, ki mit gondol, mit rejt a lélek,

Mosolyogva kezet nyújt s közben hátba döf téged?

2012.09.13. Sch. V.