Mikor felcsendül a nóta, az ismerős dallam,

Magával ragad a jókedv, a bánat elillan.

Lelkem fellegekbe szárnyal, pezseg a vérem,

Csak a mámorító tánc van, nem gondolok másra,

Még egy kicsit tartson lelkem szárnyalása,

Felrepít az égbe, a tündérek kertjébe.

Puha felhők között boldog vagyok végre.

2011.11.24. Sch. V.