Ha túl hosszú ideig tart a gyász, az életből mégis mi marad?

Oly sokáig sirattam a szeretteim, hogy záporozó könnyem elapadt.

Már csak a lelkemben zokogok, elcsendesült a bánat,

Felriadok éjszaka, még itt vagyok, a halál, még várhat.

Próbáljuk összegyűjteni a rozsdás kincseket, mit örökül hagytak ránk,

Ragaszkodunk az emlékekhez, mintha nem lenne elég levetett ruhánk.

Ha kimegyek az illatos rózsáim közé és ragyog a nap,

Behunyom a szemem s lágy szellő simogatja az arcomat.

Hol van már az a hatalmas cseresznye és lelógó meggyfaág,

A zamatos sárgabarack, a sok ribizlibokor és mandulafák?

Régen nincs velünk, aki ültette, de nyílik még a gyöngyvirág,

Már semmi sem a régi hiába minden, jóbarát!

A közös emlékek rám köszönnek néha,

Jólesik visszanézni a régi gyerekkorra.

2013.06.05.