Nándinak szeretettel

Szeretnék mindig boldogságról írni,

Illatos rózsák között andalogva járni.

Nyári délután csokorba szedni a mező összes virágát,

A piros pipacsot és a kedves kamillát.

De, ha fekete fellegek gyülekeznek az égen,

És ijesztő villámok cikáznak a fejem felett éppen,

S bénító félelem tépi a szívemet széjjel,

Nem írhatok szerelemről, madárcsicsergésről mégsem.

Tudom, hogy néha kell az álmodozás,

De, ha felébredsz, elmúlik a varázs.

Miért hazudjak szivárványt az égre, mikor csúf az idő,

Amikor mennydörgéstől morajlik az ég és zuhog az eső?

2013.06.10.