Mikor rád telepszik a szomorúság, úgy érzed, már semmi sem segít,

Könnyeid is elapadtak, a gondok tengere körbevesz megint.

Amit régen megálmodtam, lidércnyomásként rám telepszik.

Nincs fény az alagút végén, minden elérhetetlennek tűnik.

Bár tudnám, hol lakik a boldogság!

Bekopogtatnék az ajtaján s elküldeném hozzád.

Hogy ne lássalak ilyen törékenynek, hogy újra életre kelj,

De, ha mindenemet odaadom, mi marad nekem?

Mikor harcol a józan értelem, a szerető szív s az erény,

Hiába mardos legbelül a keserűség, a döntés nem az enyém.

2013.09.13. Sch. V.