Ha az élet mostoha volt hozzád,

És úgy érzed, megbántott a világ,

Ne gondold, hogy elfogyott az utad és nincs tovább.

Mindig lesz, aki segít, akad egy jó barát.

Ha elbújsz a sötétben, hogy találjanak rád?

Engedd magadhoz közel a boldogság kék madarát!

A hamvas fiatalság csak időleges állapot,

Az igazi szépség a szívedből sugárzik, ha hagyod.

A ráncok a homlokodon csak árulkodó nyomok,

A szemed sarkában azt mondják: itt vagyok.

A huncut mosoly még ott ragyog a szemedben,

Rajtad is múlik a sorsod, ezt soha ne feledd el!

Ha a hited erős, s a jóért tettre kész a két karod,

A sok öröm és nevetés messze űzi a bánatot.

Barátom, annyi mindent szeretnék mondani még neked,

Kevés a szó, de határtalan a szeretet, hagyd, hogy megérintse a szívedet.

2014.03.24. SchV