Ne várd tőlem, hogy más legyek, mint aki vagyok,

Hogy levegyem a terhed, mit az élet rád rakott!

Nem látok a jövőbe, mert próféta sem vagyok,

Megteszek érted minden tőlem telhetőt, ha hagyod.

Nyugtasd meg háborgó lelked, barátom,

Igazságtalan az élet, ezt én is belátom.

Élj a mának, mondják, de a holnappal mi lesz?

Ha hínáros mocsárba tévedsz, többé már nem ereszt.

Hát kelj fel, barátom! Kérlek, ne hagyd el magad!

Tudom, nehéz az élet, és buktató mindig akad.

Az alagút végén neked is felcsillan a fény,

Ha nem hiszed, hogy jobb a sötétben, mindig van remény.

Töröld meg, barátom, könnytől ázott két szemed,

Nevess ki engem, de ne kívánd, hogy más legyek.

2014.07.04. SCH.V.