A régi ház körül elenyészett minden.

Elszáradt futórózsa csüng a kerítésen.

Megkopott bútorok közt megfakult kincsek,

Őrzöm még szívemben a régi szép emléket.

„Zöldellő árok partján gágogó libák,

Búgó vadgalambok párjukat hívják”.

Égig érő fenyőfák alatt megkövülten állok,

Benőtte a gaz a régi szép világot.

Kihalt már minden, csak pusztulást látok,

Isten veled gyerekkor, elsuhanó álmok!

SchV. 2017.05.29.

Még nem tudom, hol és mikor ér véget az életünk,

Talán, mikor épp búcsúzunk és boldogan integetünk.

Talán, kint ülünk a kertben, lágy szellő simogat,

Egy sóhajtás és megszűnik minden a zöldellő fák alatt.

Néha rám tör a bénító félelem,

Hogy elfogytak a barátok: sokan nincsenek már velem.

Hogy már csak kolonc vagyok mások nyakán,

Elmondanám, de nem tudom, nem is hallgatnának reám.

De most még itt vagyok s hiányzik sok jó barát,

S kik itt vannak még, kinevetem velük a halált.

SchV. 2017.04.12.

Jó reggelt vagy kívánok szép jó napot?

Csakis jó napot, ha a napocska magasan fenn ragyog.

Barátom, mitől vagy ily zaklatott?

Látom, a jó kedved a mai napon elhagyott.

Ne gondold, hogy másnak nincs gondja, baja,

Néha jó, ha az ember másokkal is megosztja.

Ha rossz a kedved, pihenj egy keveset,

Gondolj valami szépre s kitisztul a fejed.

S ha segíteni akarsz másokon,

Ne tégy úgy, mint egy zsémbes öregasszony.

SchV. 2017.03.23.