A régi ház körül elenyészett minden.

Elszáradt futórózsa csüng a kerítésen.

Megkopott bútorok közt megfakult kincsek,

Őrzöm még szívemben a régi szép emléket.

„Zöldellő árok partján gágogó libák,

Búgó vadgalambok párjukat hívják”.

Égig érő fenyőfák alatt megkövülten állok,

Benőtte a gaz a régi szép világot.

Kihalt már minden, csak pusztulást látok,

Isten veled gyerekkor, elsuhanó álmok!

SchV. 2017.05.29.