Hallgatom a muzsikaszót, várom azt a szépet,

A régi varázslatot, melytől megremeg a lélek.

Várom az ismerős harmonikaszót, a régi dallamot,

Mitől tűz lobban az ereimben, ha hallom a régi indulót,

Melynek hangjára a szív újra éled,

Szárnyára vesz s felhők közé repít minket.

Virágok nyílnak a lelkemen, pihe-puha álom,

Dallamok tengerén ringatózom, köszönöm, barátom!

S kik nem lehetnek már velünk, hiányzik sok jó barát,

Talán ők is hallják valahol az emlékezés dalát.

SchV. 2018.10.05.