Emléke sokszor visszajár, ha felcsendül az ismerős zene.

Szívemből szól a dal „a muzsikusnak dalból van a lelke”.

Nézem a megfakult fotókon a nagyapám,

Mintha azt mondaná, ez voltam én hajdanán.

Körbeveszik a zenésztársak, kezdődhet a bál.

Szédítő valcer, polka: táncoljunk, az angyalát!

Hadd mulasson a vendégsereg, hajnalig meg se állj!

Fújjátok a trombitát, húzd a harmonikát!

Ne maradjon senki szomorú, perdüljetek táncra!

Drága jó nagyapám, életed nem volt hiába!

Régi képek, iratok, belefér egy nagy zacskóba

Egy ember élete, mi megmaradt utána.

Szívünkben örökké él a sok történet,

Ő több volt nekünk, mint a megkopott fényképek!

SchV. 2021.08.07.