Ha egyszer eljő a jóság csendje,

Hagyd, hogy szívedet körülölelje.

Most még itt üvölt fülünkbe a gonoszság,

Ezer nyelven ordít, s mi elhisszük, ez a valóság.

Kicsiny életünkbe utat tör, megmérgez,

Nem értjük, miért van ez emberek?

Túlharsog minket a gonoszság hangja,

S, hogy együtt énekeljünk, mindig megzavarja.

Fülünkbe zúgja: neked több kell, neked több jár!

S mi visszaordítanánk: elég már!

Fekélyként ránk tapad és semmi mással nem törődsz,

De egyszer lejár az időnk, ideje, hogy dönts.

Ha a tükörbe nézel és mosolygó arcot látsz,

Szíved telve szeretettel jó oldalon állsz.

Kérlek, barátom, nem rohanj úgy!

Kell, hogy legyen egy másik út.

Ha egyszer eljő a jóság csendje,

Szívedbe gyűlölet helyett beköltözik a béke.

Csak illúzió, hogy egyedül is jó élni,

Barátok nélkül mondd, mit lehet remélni?

Hisz oly sokat kaptam, enyém a nagyvilág,

A szárnyaló madárdal s a suttogó fűzfaág.

A szeretet nem önző, nem irigy és hivalkodó,

Inkább maradok szegény örök álmodozó.

2015.10.30. SchV.

Félreértések vígjátéka az életem,

Miközben véresen komoly a küzdelem.

Pattanásig feszült a légkör, lelkemben sikoltom, miért?!

Eladtam a lelkem nyugalmát egy tál lencséért!

Megváltozott a felállás, új lapokat oszt az égi bíró,

Én kapaszkodom a régibe, az miért nem jó?

Konokul hajtogatom: nem erről volt szó!

Becsaptatok s én észre se vettem.

Butaságom kelepcéjébe estem.

Báránybőrbe bújt farkasok – csaholjatok csak!

Mindennap új remény, új kihívások felé mutat.

Összeszorított foggal elviselem a veszteséget,

Bízom a holnapban, hogy tartogat még sok szépet.

2015.10.15. SchV.

Boldog születésnapot kívánok Neked,

Jó egészséget és hosszú életet!

Hogy a gondok mindig messze elkerüljenek,

S mindig vidámságtól ragyogjon két szemed!

Ragadj meg minden szép pillanatot,

Hogy ünneppé váljanak a szürke hétköznapok.

Lásd meg körülötted a sok csodát,

Öleld magadhoz a boldogság kék madarát!

Örülj, hogy szerethetsz, s hogy szeretnek téged,

Őrizz meg szívedben minden szép emléket.

Barátaid közt a gyűlölet ne verjen éket,

Hogy elmondhasd, bárhol jársz is, érdemes volt élned.

Sch.V. 2014.10.14.

Látom, nem elég a szeretet, mit adni tudok,

Mindig bizonyítanom kell, hogy veletek vagyok.

Kár minden szóért, megalkuvó sem vagyok,

Nem értem, miért e gyanakvás, mi a szemedben lobog.

Most, hogy elszállt fejünk fölött az idő, dönteni kell,

Ne rám légy mérges, ha a kérdéseidre senki nem felel.

A földi javak elporladnak, mint kályhában a fa,

Csak a szürke pernye emlékeztet, hogy voltak valaha.

Minden hamis csillogás a kapzsiság béklyója,

Szabadulni nem tudsz, lelked oly régóta foglya.

Arany kalitkában az énekes madár, de többé nem dalol,

Hiába minden, elvesztette hangját útközben valahol.

Lehulló falevelek közt járok, beköszöntött az ősz,

Hogy szeretettel rám gondoltál, én hálásan köszönöm.

Nevess velem barátom, ha újra látlak,

Ne mardossa lelkedet keserűség, bánat.

Ha úgy múlik el minden, hogy megcsaltak az álmok,

Segítő kezetekbe kapaszkodom, igaz jóbarátok.

SchV. 2015.01.02.

Ne várd tőlem, hogy más legyek, mint aki vagyok,

Hogy levegyem a terhed, mit az élet rád rakott!

Nem látok a jövőbe, mert próféta sem vagyok,

Megteszek érted minden tőlem telhetőt, ha hagyod.

Nyugtasd meg háborgó lelked, barátom,

Igazságtalan az élet, ezt én is belátom.

Élj a mának, mondják, de a holnappal mi lesz?

Ha hínáros mocsárba tévedsz, többé már nem ereszt.

Hát kelj fel, barátom! Kérlek, ne hagyd el magad!

Tudom, nehéz az élet, és buktató mindig akad.

Az alagút végén neked is felcsillan a fény,

Ha nem hiszed, hogy jobb a sötétben, mindig van remény.

Töröld meg, barátom, könnytől ázott két szemed,

Nevess ki engem, de ne kívánd, hogy más legyek.

2014.07.04. SCH.V.

Én nem kérdeztem, honnan jöttél,

Mi lakik a szívedben és kiket szerettél.

Ne másokat vádolj a nehéz életedért

S ne másokat gyűlölj a rossz sorsodért.

Nem akartam meghallani a szót,

És nem akartam meglátni a nyilvánvalót.

Csak együtt akartam nevetni boldogan veletek,

Most helyette csitítom csalódott szívemet.

Próbáltam halkan és torkom szakadtából ordibálva,

Daloltam és sírtam, sajnos, minden hiába.

Nem engedem, hogy a vicsorgó gonoszság uralja életem,

Ha kell, megjárom a poklok tüzét veletek.

Barátom, ha időben szólsz, nem vádolna ajkam.

Az aranyfonál elszakadt, én nem így akartam.

Ki mások szemében a szálkát, a magáéban a gerendát se látja,

Elpusztítana mindent maga körül a hitetlen gyáva.

2014.05.07. SchV

Ha az élet mostoha volt hozzád,

És úgy érzed, megbántott a világ,

Ne gondold, hogy elfogyott az utad és nincs tovább.

Mindig lesz, aki segít, akad egy jó barát.

Ha elbújsz a sötétben, hogy találjanak rád?

Engedd magadhoz közel a boldogság kék madarát!

A hamvas fiatalság csak időleges állapot,

Az igazi szépség a szívedből sugárzik, ha hagyod.

A ráncok a homlokodon csak árulkodó nyomok,

A szemed sarkában azt mondják: itt vagyok.

A huncut mosoly még ott ragyog a szemedben,

Rajtad is múlik a sorsod, ezt soha ne feledd el!

Ha a hited erős, s a jóért tettre kész a két karod,

A sok öröm és nevetés messze űzi a bánatot.

Barátom, annyi mindent szeretnék mondani még neked,

Kevés a szó, de határtalan a szeretet, hagyd, hogy megérintse a szívedet.

2014.03.24. SchV

Mikor rád telepszik a szomorúság, úgy érzed, már semmi sem segít,

Könnyeid is elapadtak, a gondok tengere körbevesz megint.

Amit régen megálmodtam, lidércnyomásként rám telepszik.

Nincs fény az alagút végén, minden elérhetetlennek tűnik.

Bár tudnám, hol lakik a boldogság!

Bekopogtatnék az ajtaján s elküldeném hozzád.

Hogy ne lássalak ilyen törékenynek, hogy újra életre kelj,

De, ha mindenemet odaadom, mi marad nekem?

Mikor harcol a józan értelem, a szerető szív s az erény,

Hiába mardos legbelül a keserűség, a döntés nem az enyém.

2013.09.13. Sch. V.

Néha szólnom kell, ha egyhelyben állunk,

Vagy, ha vágyainkkal a csillagok közt járunk.

Míg csillogó palotára vágyunk,

Ha jő a hideg, lesz-e télikabátunk?

Inkább őrizzük meg a régit, a jót,

Ápoljuk és szeressük a megfoghatót.

Félig üres vagy félig teli a pohár?

Helyettünk ki dönti el ezt ma már?

Ha eljő a hajnal, s a napsugár besüt az ablakon,

Úgy terveket szövünk és én már nem is aggódom.

2013.07.01. Sch. V.

Ha elmúlik a szerelem, ne gyűlölj meg, kérlek!

Ha már kihunytak szemedben a szikrázó fények,

Ha már nem érzed, hogy hiányzom neked,

Nem dobban meg szíved, ha a szemedbe nézek,

És kihűltek az ölelések, hűvös lett a köszönésed,

Itt az értelem már nem segít, kővé dermed a lélek.

Őrizd meg szívedben, ami jó volt, a sok szép emléket.

Ma még fáj a csalódás, mégis mondd, hogy megérted.

Ha a pokol kapuja felé mész, fordulj vissza, kérlek!

Lelkedben csituljon a harag, még lesznek boldogabb évek.

Találsz majd új szerelmet, új csodákra ébredsz,

De olyan, mint a miénk volt, nem lesz soha többet.

2013.09.05.