Te mit tennél, mégis mit, ha semmid se maradt?

Mert gyenge voltál, s talán gyáva is a hosszú út alatt.

Mégis oly szép, ha fáj is, ami lelkedben megmaradt.

Ezért szólok még időben: a sok csalódásból gyűlölet fakad.

Mit mondhatnék neked, hogy ne tűnjek képmutatónak?

Állj meg, barátom, a sírás fojtogatja torkomat.

Mikor úgy érzed, megfordult veled a világ,

És már nem tudod, melyik úton indulj tovább,

Kulcsold imára a kezed, ha úgy érzed, minden elveszett.

Kérd a Jóistent, ő még segíthet neked.

Bárhogyan is döntesz, ő vigaszt nyújt neked.

Hozzá mindig fordulhatsz, ha én már nem leszek.

2013.10.27.

Nándinak szeretettel

Szeretnék mindig boldogságról írni,

Illatos rózsák között andalogva járni.

Nyári délután csokorba szedni a mező összes virágát,

A piros pipacsot és a kedves kamillát.

De, ha fekete fellegek gyülekeznek az égen,

És ijesztő villámok cikáznak a fejem felett éppen,

S bénító félelem tépi a szívemet széjjel,

Nem írhatok szerelemről, madárcsicsergésről mégsem.

Tudom, hogy néha kell az álmodozás,

De, ha felébredsz, elmúlik a varázs.

Miért hazudjak szivárványt az égre, mikor csúf az idő,

Amikor mennydörgéstől morajlik az ég és zuhog az eső?

2013.06.10.

Ha túl hosszú ideig tart a gyász, az életből mégis mi marad?

Oly sokáig sirattam a szeretteim, hogy záporozó könnyem elapadt.

Már csak a lelkemben zokogok, elcsendesült a bánat,

Felriadok éjszaka, még itt vagyok, a halál, még várhat.

Próbáljuk összegyűjteni a rozsdás kincseket, mit örökül hagytak ránk,

Ragaszkodunk az emlékekhez, mintha nem lenne elég levetett ruhánk.

Ha kimegyek az illatos rózsáim közé és ragyog a nap,

Behunyom a szemem s lágy szellő simogatja az arcomat.

Hol van már az a hatalmas cseresznye és lelógó meggyfaág,

A zamatos sárgabarack, a sok ribizlibokor és mandulafák?

Régen nincs velünk, aki ültette, de nyílik még a gyöngyvirág,

Már semmi sem a régi hiába minden, jóbarát!

A közös emlékek rám köszönnek néha,

Jólesik visszanézni a régi gyerekkorra.

2013.06.05.

Hiába minden, a versek, a szép szavak,

A könyörgés, a rímekbe foglalt gondolat.

Mintha megállt volna az idő, nem mozdul az órán a mutató,

Keserű a teában a méz, csak legyint rám az okoskodó.

Azt hiszi, ha kiabál, biztosan igaza lesz,

S a gyűlölet vasbilincse nem ereszt.

Hiába magyarázom a jót, csak falra hányt borsó,

Disznók elé szórt gyöngy, minden hiábavaló.

Csak egy porszem vagyok e földön, mit érek én?

Talán egyszer meghallgattok, talán van még remény.

Talán egyszer egy nagy utcabálon fogjuk egymás kezét,

Együtt énekelünk és hallgatjuk a mámorító zenét.

Tudom, túl optimista ez a költemény,

Kicsit esetlen, sutácska, de az enyém.

2012.12.10. Sch. V.

Kedves Barátom, ne temessük még el a múltat,

Bár az emlékek, mint a régi képek, megfakulnak.

Volt benne sok öröm és, persze, lelkemet meggyötrő bánat,

Én mégis köszönöm azoknak, akik énrám vigyáztak.

Bárhová is sodort el az élet, féltő szavaik a szívembe égtek.

A szeretet mécsese elkísér utamon, világít, hogy ne féljek,

A szürke égbolton egyszer megjelenik a napsugár is,

Már újra nevetünk s szívünk boldog szimfóniát játszik.

Elcsitul a harag, lassú ütemet ver elcsigázott szívünk,

Kizöldülnek a fák, itt a tavasz s a remény, hogy boldogan éljünk.

Várj, Barátom, hadd hulljon még a könnyem,

Hadd sirassam el, aki voltam régen.

Hagyd, hogy zokogjon a szív a sok barátért,

Kik nincsenek már velünk s a sok szép pillanatért.

A harag s indulat nem jó tanácsadó,

S mikor felébred a rosszat álmodó,

Rájön, hogy sokat veszíthet a vádaskodó,

Amit nyert a réven, elveszíthet a vámon a viszálykodó.

Ki tudja, mit hoz a holnap, nem látunk a jövőbe,

Addig is mindenki tegyen rendet a saját lelkébe’.

2013.03.13. Sch. V.

Sajnálom, barátom, ha rosszat gondolsz rólam,

Bár a szavak szíven ütnek, nem nyílik panaszra ajkam.

Lehet, csak félreértés az egész, nem magyarázkodom,

Az életem nyitott könyv, megtekinthető a bizonyítványom.

Ki sárral dobálódzik, rég besározta magát,

Csak ő gondolja, teheti, hogy másoknak árt.

Gyümölcséről ismerszik meg a fa, mondja az írás,

Bárhogyan is nézzük, az egész csak gonosz kődobálás.

Nyugtatgatom háborgó lelkem, mindenki titkol valamit,

Büszkeség és balítélet, már semmi sem számít.

Köszönöm, barátom, hogy kilőtted figyelmeztető nyilaid,

Kicsit megsebzett ugyan, de a jószándék számít.

Együtt örülni mással, vagy osztozni bánatában,

Ez, ami nemesség teszi az embert az élet viharában.

Nem tudhatod, ki mit gondol, mit rejt a lélek,

Mosolyogva kezet nyújt s közben hátba döf téged?

2012.09.13. Sch. V.

Ne perlekedj Istennel, kérlek, még megláthatod,

Akkor koppint az orrodra, mikor nem is várod.

Nem piaci kofa, kivel alkudozni lehet,

Inkább vállald és bánd meg eddigi bűnödet.

A sors kereke forog, egyszer fent, egyszer lent.

Jó lenne, ha a szívedbe néznél, mi van odabent.

Barátom, ha a szeretetről prédikálsz, hamis a szó,

Ha gyűlölet van a szívedben, minden hiábavaló.

Mást mond a szemed, mint a szóra nyílt szád,

Felelni kell majd tetteinkért egyszer, meglásd!

Nem tehetjük azt, amit akarunk és vágyunk,

A könnyű élet reményében sokszor elcsábulunk.

Eljő a nap, mikor számot vetünk eddigi életünkkel,

S bánni fogjuk, hogy minden ily siralmasan múlik el.

S ki tudja, hogy mi a rossz, s a jót mégsem teszi,

Bármije is van e földön, csak a bánat jut neki.

De már késő a múltat letörölni a könnyeinkkel,

Sajnos, túl keveset törődtünk a szeretteinkkel.

Miért is nem vagyunk türelmesek, szelíden simogatók?

Miért sajnáljuk a mosolyt, ti gazdag szegények, vagy talán szegény gazdagok?

2012.12.02. Sch. V.

Mikor eljön a múlt fekete árnya,

A sok sértés és bánat, mondd, miért ne fájna.

Újra átélni a fájó éveket, feléled szívedben a gyűlölet.

A sok keserűség mardossa legbelül, rágja a lelkedet,

Elborít, mint vihar előtt az eget a fekete fellegek.

Elfussak talán? nem tudom, ellene, mit tegyek.

A sok árulás rád zuhan, mint a lavina.

S meggörnyedsz a súly alatt, lelked ezt már nem bírja.

Menekülnél, de mondd, hová bújhatnál?

A gyűlölet bénító érzése újra rád talál.

Nem akarom, hogy így legyen, inkább elmegyek.

Hogy békében éljem ezt a szép, de nehéz életet.

Nem kell többé a hamis mosoly, az eltitkolt gondolat,

Ne állj az utamba képmutató, az én sorsom mást mutat.

Még vannak és lesznek a földön jó emberek,

Kiket a gonoszság elkerül és körbevesz a szeretet.

2013.01.22. Sch. V.

Ha megérinti szívünket a szeretet,

Ezt a csodás érzést szavakkal elmondani nem lehet.

Csak egy mosoly, egy együttérző kézfogás,

Hogy nem vagy egyedül, nem pótolja semmi más.

Mindent megadhat neked az élet,

De szeretet nélkül, mondd, mit érnek?

Miért vannak a sok csodák, ha nem veszed észre őket?

Mire felocsúdnál, elrohannak melletted az évek.

Ez az egyetlen olyan istenadta kincsünk,

Melyből minél többet adsz, annál boldogabb a lelkünk.

Hát, ne fukarkodj vele, osztogasd el bátran!

Még mindig sok marad neked, s ne mondd, hogy megbántam!

Nincs csodálatosabb együtt nevetni másokkal vagy együtt sírni,

Megosztani velük életünk, másképp a gyászt nem lehet kibírni.

Ezért ne fordítsd el a fejed, barátom, ha rád köszönnek,

A gőgöd nem segít, inkább nyújts kezet a szembejövőnek!

Igaz, hogy csak porszemek vagyunk e nagyvilágban,

De megpróbáltunk tiszta szívvel élni, elmondhatjuk bátran.

A boldogságot erőszakkal nem veheted el és nem is eladó,

A szívünk mélyébe rejtett kincs boltban nem kapható.

De mi odaadhatjuk egy simogatással vagy öleléssel,

Csillogó könnyes szemekkel vagy önfeledt, boldog nevetéssel.

2013.01.21. Sch. V.

Néha nem tudom, ez a szeretet, amit érzek?

Vagy csak játszik velem a csalfa képzelet?

A mosoly mögött milyen érzés bujkál?

A kedvesség helyett gúnyos megvetés lapul tán?

Szeretnék belelátni a lelkekbe és a rejtett szívekbe,

Mit mutat a hamis mosoly a tágra nyílt szemekbe’?

Szeretném hinni, hogy jó az, ami jónak látszik.

S hogy a barát igaz barát, nem a másik lelkével játszik,

Hogy őszinteségért őszinteséget kapunk cserébe,

S hogy a tisztesség és becsület nem veszett feledésbe,

S az ajándék szívből jövő, mit saját kezeddel adsz,

Ha elfordulok, nem kívánod-e csúfos halálomat.

Régóta gyötörnek e kérdések, választ mégse kaptam én.

Talán sose fogom megtudni, hogy mi lapul a szívek rejtekén.

2012.09.01. Sch. V.