Mint a koldus egy falat kenyérre,

Úgy vágytam én is a szeretetre.

Mint a hajléktalan a melegségre,

Duruzsoló kályha mellett menedékre.

De az idő elszállt, a barátok szétszéledtek,

Gyötör a kíváncsiság, vajon, mivé lettek.

Életem lelassult, mint dübörgő vízesés után a folyó,

Bár néha csak képzelem, kell, hogy jöjjön valami jó.

Csoda, amire mindenki vár,

Hogy ránk találjon egy kis fénysugár.

S ha hisszük, úgy is lesz, a képzelet szárnyain

Valósággá válnak elfeledett vágyaim.

2011.11.03. Sch. V.